hat

Már két hete itt vagyok.
Ma jönnek meg a gyerekek. Nagyon furcsa lesz a váltás. Sokkal többet kell majd dolgozni és azokkal a conselorokkal, akikkel jóban voltunk is a gyerekekkel lesznek elfoglalva.
Tegnapelőtt voltunk kirándulni. Teljes két és fél kilómétert mentünk, de volt aki kiköpte a lelkét is mire felértünk. Egy sima rövid túrának mondtam volna, de nagyon szép volt. Itt a kép róla.

Vennem kel legy fényképező gépet, mert mobillal nem az igazi. A következő utamon a WalMartba megnézem mennyi egy fényképezőgép, és ha van nálam annyi a fizetést sem várom meg. Ha majd gazdag leszek és lesz sok pénzem veszek egy olyat, mint a nővéremé. Mindenképpen. Tök izgi, nem is tudom eddig miért nem érdekelt jobban.
Tegnap volt a szabadnapom. Pihentem és nem csináltam semmit egész nap. Este kaptam egy díjat a precamp alatti időszakra nézve, cleanliness awardot, minden faházból egy ember kapta. Jeeej.
Most nagyon hiányozni kezdett az otthon. Szívesen összepakolnék és felülnék az első gépre. De amúgy jó itt, lassan meglesz a rendes ritmus, onnantól kezdve rendszeres lesz az életem. Valamennyire.
Vannak itt egyébként aranyos emberek. Marly, aki egy holland lány, erőteljes egyéniség, mindenki szereti a táborban, ő meg szeret minket, szóval ez pozitív. Nagyon jó arc és ő is európai ezért elég jól megértjük egymást.
Juan, aki columbiai srác, de már egy éve Amerikában tanul. Ő is mindig beszélget velünk. Nagyon okos és sok mindent tud Magyarországról is, meg alapvetően a világról. Folyton kérdezget magyar kifejezéseket, szavakat. Aranyos.
Xavier, ausztrál fiú. Nagyon fura srác, valszeg annyi pénzt tervez elkölteni a két hónapos utazgatása során, amennyit én egy év alatt költök el otthon. Viszont rendes, és sokszor tanítgat minket angolra, kijavít ha rosszul mondjuk. Igaz ez Marlyra is.
Van még néhány lány, akikkel most kezdünk jóban lenni. Van néhány angol srác, akik jóarcok, mindig köszönnek mosolyogva de őket nem értem, hogy mit mondanak. :D Ezt meg is beszéltük az egyikkel, hogy beszéljenek lassabban, és akkor hátha megy majd.
Most már még nehezebb lesz ismerkedni, mert mindenki a gyerekekről fog beszélni, akiket mi nem fogunk ismerni, meg a táborról, és mi megint csak konyhai dolgozók leszünk. De szerintem ez Magyarországon sem történne máshogy.