2011. június 28., kedd

hét

Most vagyok három hete kint.
Hátra van még 9. Attól eltekintve, hogy ezek az emberek itt még mindig gyökerek, teljesen elviselhetőek. Akikkel eddig jóban voltunk ők is lekezdték azt a fajta viselkedést, hogy mi csak magyar konyhások vagyok. Valójában nekem akkora lett tőle a fejem, hogy ezek után én nem is akarok egyikkel sem kommunikálni. Mindenki tudja rólam, hogy mindig megvan a saját képességeimmel és a teljesítményemmel a magam baja, de annál, hogy jópofizzak olyanokkal akik lenéznek, többnek tartom magam. Köszönöm szépen, nem leszek a magyar lányka, aki lesi az amerikaiak minden szavát. Több vagyok, többet tettem le az asztalra, és nem azért tanultam három évet az egyetemen.
Hogy miért a konyhára jöttem. Mert ha egyszer valaha meg akarom nézni Amerikát, akkor a repjegyre van pénzem, hogy legyek is itt ahhoz dolgoznom kell. Nem fizeti ki senki a Római utamat, mint a legtöbbnek itt. Szülőkkel Rómába, Párizsba. Persze a seggük alatt van két kocsi és még engem néznek le.
Ez az amiből én nem kérek.
Miközben súroltam a mocskukat egyik ebéd alatt, eszembe jutott, hogy a francnak is vagyok én itt. Nem találtam akkor megfelelő választ, főleg ha belegondolok, hogy visszajöhetek én ide ösztöndíjjal dolgozni ha akarok (meg ha sikerül). De ezt nem kötöm az orrukra. Elég ha tudom, hogy több vagyok mint ezek.
A gyerekek olyanok mint a sáskák. Nem hiszem, hogy rosszabbak mint az otthoniak. Zizegnek rohannak, kislányok. Mocskot hagynak, de meg vagyok győződve, hogy az otthoniak is ugyanekkora mocskot hagynának.
Mostmár tudom milyen, amikor a dühtől eltorzul az arcom, amikor egy egy gyerek rájön, hogy mégsem az a kaja kell neki, hanem a másik és kiszórja az asztalra. Vagy amikor a mosogató asztalféle legsrakára kirakja a bögréjét, amit ha csápjaim lennének talán elérnék.
De van rendes is, segít, megkérdezi hogy tud-e valamit segíteni, elveszi tőlem a cuccot, ne én szenvedjek három tálcával. Szóval nem elviselhetetlenek.
Marley a holland lány még mindig sokat beszél velünk, ő tudja, hogy emberek vagyunk.
Az alszakácsot elküldték, mert rosszul bánt velünk, ennek kifejezetten örülök.

Ez most egy nagyon tartalmas és sokatmondó bejegyzés volt. Még beleírhattam volna hogy mit ettem ma.

2 megjegyzés:

  1. Andi 4 asztalom van 43 gyerekkel amiből 4 counselor én felszolgálok nekik... Teljesen megértelek. Amit hagynak maguk után és amit fel kell takarítsak utánnuk.

    VálaszTörlés
  2. Ezek csak amerikaiak. Fogalmuk sincs a világról, s ezzel a viselkedéssel csak még nagyobb szegénységi bizonyítványt állítanak ki magukról.
    Gondolj a munka utáni két hétre.

    And don't care about them! :)

    VálaszTörlés