öt.

Szóval, újabb benyomások.
Egyik este a lányok sokat beszélgettek az egyik lánnyal. És mondták neki, hogy tök jó, hogy beszélget velük, mert nem nagyon szoktak velünk beszélgetni.
Másnap reggel a lány felállt, hogy jó lenne ha az egész tábor egyetlen csapat lenne, és hogy ne legyenek klikkek. Meg attól hogy a konyhán dolgozunk, nagyon is jól tudunk angolul, értünk mindent, és lehet velünk beszélgetni.
Attól kezdve, mindenki annyira mézédesen köszön, hogy már már szórakoztató. Amúgy tényleg változott egy kicsit a helyzet, beszélgetnek velünk, nem fordulnak el rögtön.
És rájöttek, hogy jééé nem konyhás nénik vagyunk!
Tegnap volt ilyen  kvíz, műveltségi.  Sajnos egy angol srác olvasta fel a kérdéseket, ezért a felét nem értettem :D De jól szerepeltünk és egyenlően bántak velünk a csapattársaink. De az egyik lány mondta, Márti, hogy az elején nagyon sok mindent tudott, és az egyik csapattársa megjegyezte, hogy milyen okos, ő a legokosabb a csapatban, erre jött a megjegyzés, hogy "ne viccelj már, hogyan lehetne az okos, aki nem is tud rendesen beszélni angolul? " Azt tervezzük, hogy valamit elszúrunk a kajájával, mert vega és neki külön készül. Aztán a játék végén kiderült, hogy a Márti biomérnöknek tanul, akkor lehidaltak és csak hápogni tudtak. Kár hogy nem kérdezte meg a hölgyet, hogy és a kedves mit tanul?

Tényleg azt hiszik, hogy eljöttünk otthonról, mert nem találtunk munkát és csak a konyhán tudunk dolgozni. Srácok, a konyha többet fizet és nem tolják a fenekünk alá a kocsit, kettőt. Na ezért dolgozunk a konyhán.

Egyébként meg egész tűrhető a munka még mindig, van néhány állandó, akikkel beszélgetni szoktunk. Szóval nem utáljuk az amerikaiakat.